Jelen 1. Melléklet elválaszthatatlan mellékletét képezi az ezerfufavirag.hu Szolgáltató Általános Szerződési Feltételeinek.

 

 

Bevezetés

A természet közelségében élő falusi közösségekben, hegyvidékeken mindig is szokás volt a termesztett, tenyésztett vagy megvásárolt táplálékokat gyűjtögetéssel kiegészíteni. A vadon gyűjtött növények és a kultúrnövények aránya függött, és jelenleg is függ az egyén életmódjától, lakóhelyétől, szokásaitól, szabadidejének mennyiségétől, növény és gombaismereti tájékozottságától, anyagi lehetőségeitől.

Sokan teszik fel a kérdést: Miért kell mindent megenni?

Először is fontos megjegyezni, hogy tilos, sőt életveszélyes mindent megenni. Ehhez a tevékenységhez biztos növényismeretre van szükség, melyet ma már sok internetes alkalmazás részben ki tud váltani.

Jelenleg a nagyüzemi növénytermesztés problémái, mint

• a talaj baktériumflórájának elsivárosodása a művelés és a vegyszerhasználat következtében (ezek a baktériumfajok hatalmas mennyiségű széndioxidot kötöttek meg), 
• a biodiverzitás erőteljes csökkenése, 
• a gyomirtó és növényvédőszerek és szermaradványok talajban és emberi szervezetben való felhalmozódása,
• a nemesítés, fajtaszelekció csakis piaci értékek mentén zajlik, vagyis nem számít, ha az új fajták nem tartalmazzák a legfontosabb hatóanyagokat (pl. fokhagymából eltűnik az allicin, ami az antibiotikus hatásért felel, illat, íz és aromaanyagok vesznek el a termesztés és nemesítés során, melyek szintén fitotápanyagok), mert a darabosság és az ellenállóság, a gazdasági hatékonyság a legfontosabb szempontok. Mindez új megoldások felé terel minket.

 

Az alábbi tananyag rávilágít arra, miért érdemes az étrendünket (a változatosság bővítése érdekében) egészségvédelmi célból az ehető vadnövényekkel kiegészíteni. A keretek szűkössége és a növényfelismerés fontosságának egybeesése miatt javaslom, hogy az internet Wikipédia, vagy az irodalom részben megjelölt egyéb oldalakra növényenként rákeresve látogassunk el a részletesebb botanikai leírás és további fotók, vagy részletesebb, egyéb információk, receptek letöltése érdekében, ebben az anyagban az egészségügyi összefüggések és a felhasználás, valamint a mérgező hasonmások felismerésének gyakorlatias megközelítése lenne a leglényegesebb elem.

Az egyes növényfajok és családok biztonságos elkülönítéséhez a jelenlét a növényfelismerő tereptúrákon elengedhetetlen. 

 

 

Általános ismeretek (1. fejezet)

A gyűjtés szabályai

 

Semmit se gyűjtsünk forgalmas úthoz közel, minimum 100 méter távolságot hagyjunk ki
 - autópályák mentén 500 méter a minimum -, mert ezen belül a felverődő szennyezett por a növényekre és a talajra ülepedve beépül a növényi szövetekbe.

A távolságtartás vonatkozik a mezőgazdasági termelésbe vont területek szomszédságára is, hiszen a permetszereket, gyomirtószereket viszi a légmozgás és lerakódik a környezetben, illetve nagy gépek mozognak az ültetvény gondozása során és szennyezett gépolaj, üzemanyag távozhat belőlük.

 

Azt a növényt gyűjtsük, amit minden kétséget kizáróan be tudunk azonosítani, vagyis tisztában vagyunk a hozzá hasonló mérgező fajokkal és a megkülönböztető bélyegekkel is.

Kezdő ne gyűjtsön olyan fajokat, melyek közeli rokonságban vannak halálosan mérgező növénnyel és nagy a hasonlatosság a két faj között (pl. csemege baraboly és foltos bürök). Ilyenkor hasznos lehet tapasztalt gyűjtő társaságában indulni neki a feladatnak.

 

Csak annyit gyűjtsünk, amennyit fel tudunk használni, ne pazaroljuk el a természet kincseit.

 

Ügyeljünk arra, hogy a növénynek az adott helyen meg kell tudni újulnia, maradni kell annyi magnak, magot hozni képes hajtásnak, valamint gyökérnek, amennyi a következő évek szaporulataihoz szükséges. A nyár elején gyűjtött virágos hajtásokat a gyógynövény még másodvirágzással helyettesítheti (pl. mezei zsálya), de a vegetáció végén virágzó, magot hozó fajok gyűjtése még nagyobb körültekintést igényel (pl. erdei aranyvesszőfű), mert ha évelő is a növény, magjaival biztosítja a kiöregedő tövek pótlását.

 

Ne hagyjunk magunk után komoly taposás, ásás és vágásnyomokat, figyeljünk a területen élő többi növényre is.

 

A gyűjtéshez szükséges ollót, metszőollót használni, mert tépéskor gyökerestől távozik a hajtás a földből, ami a növény megsemmisülését jelentheti.

 

Csak egészséges növényanyagot szedjünk. Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy a növényeken élősködő vírusok, baktériumok, gombák (pl. lisztharmat, rozsda), kártevők (pl. levéltetvek, atkák) fajspecifikusak és fertőző forrásként nem veszélyesek az emberre, mégsem érdemes az ilyen virágokat és hajtásokat felhasználni, mert az élősködők is a növény fogyasztói és csak csökkent tápanyagtartalommal számolhatunk. Gombák, baktériumok esetében egyes fajok termelhetnek toxinokat, amik képesek a szervezetben észrevétlenül felhalmozódni, emiatt a fertőzött növényanyag fogyasztása számunkra ártalmas lehet.

 

Az étkezési céllal gyűjtött ehető vadnövényeket nem a legmagasabb hatóanyagtartalom szerint választott időszakban gyűjtjük, hiszen az élvezeti érték fontosabb a hatóanyag mennyiségénél, nem mellesleg fogyasztáskor a mellékhatások (pl. nagy mennyiségű csersav esetén a hányás) fokozottan jelentkezhetnek. A keserűanyagokat, szaponinokat, cseranyagokat, alkaloidokat nagy mennyiségben tartalmazó levelek, hajtások élvezeti értéke igen csekély, vagy egyenesen ehetetlenek és mérgezőek, így csak kis mennyiségben használhatóak (illetve inkább gyógytea formájában érdemes használni őket), ezért a fiatal, lágy levelek, hajtások, sokszor virágok lesznek azok, amik a tányérunkra kerülhetnek.

 

A törvény által védett fajok gyűjtése tilos! 

Naprakész információt a védett fajokról az állami természetvédelem hivatalos honlapján kaphatunk:https://termeszetvedelem.hu

Gyűjtésre alkalmas terület természetvédelmi státuszáról a Természetvédelmi Információs Rendszeren keresztül online tájékozódhatunk:

http://web.okir.hu/hu/tart/index/234/Interaktiv_termeszetvedelmi_terkep

A 153/2009 (XI.13.) FVM szerint a személyenként naponta saját használatra gyűjthető mennyiség 2 kg gomba, 2 kg gyógynövény, 2 kg erdei gyümölcs.

Az erdők tulajdonviszonyairól a https://erdoterkep.nebih.gov.hu oldalon találunk információt.

 

Fogyasztással kapcsolatos növényélettani ismeretek

 

1. A fotoszintézis során keletkező egyszerű cukrok a növényi növekedési hormonok hatására sok vízzel és az ásványi sókkal együtt a növekedési csúcsokba vándorolnak. Ott gyors hosszanti, vagyis mennyiségi és minőségi átalakulás zajlik. A minőségi változás során a fotoszintézis egyszerű cukrai először diszacharidokká, oligoszacharidokká, majd poliszacharidokká, hemicellulózzá szerveződnek. Ebben a stádiumban még vízoldhatóak, ezért a bélbaktériumaink a vízben mozogva, a prebiotikumnak minősülő cukormolekulákat, oligofruktózt, inulint, nyálkát, pektint körbeveszik, átalakítják, felhasználják saját szaporodásukhoz és egyéb életfunkciójukhoz. Aztán a szerveződés számtalan kémiai irányt vesz, a poliszacharidok cellulózzá érnek, a sejtfalat és magát a növényt szilárdítják, ekkor már nem vízoldhatóak, elfogyasztásukkal ugyan növelik a széklettömeget, de a bélbaktériumok már nem tudják őket hasznosítani. Növényi rostokat alkotnak, ilyenek például a zab, vagy búzakorpa rostja is. 

Más fejlődési irány a fotoszintézis termékéből, a glükózból a minőségi változás során létrejövő, genetikailag meghatározott, adott fajra jellemző kémiai összetételű glikozid, flavonoid, színanyag, cseranyag, szerves sav, vagy alkaloid, növényi hormonok és vitaminok, vagy enzimek kialakulása, ami a növekedési csúcs alatti sejtekben és szárszakaszokon lefelé haladva egyre növekvő koncentrációban alakul ki.

Fentiekből levonható az a következtetés, hogy az egészségünk szempontjából jobb hatású, ha egy nagy adag friss és fiatal hajtást fogyasztunk el, mint egy-két kanál búzakorpa számunkra emészthetetlen, és a bélflóra által sem olyan sokoldalúan használható rostját. Továbbá jobb hatású, ha lédúsabb közegben, nagyobb hígításban visszük a táplálékkal a választott, begyűjtött növényünk által előállított hatóanyagokat a szervezetbe.

A gyakorlatban e logika mentén a fiatal, lágy, még szinte zselés állagú virágos, vagy leveles hajtásokat szükséges összegyűjteni, ott csípve, vágva el, ahol még lágyan pattan. Ezzel a technikával már sokféle ásványi anyagot, vitamint, enzimet, gyűjtött növényre jellemző hatóanyagot juttatunk friss állapotban az emésztőrendszerbe annak megterhelése, mellékhatások jelentkezése nélkül, vagy annak csökkentett kockázatával.

 

2. Az esősebb periódusokban a növekedés meglódul, a fentebb említett hatások erősebben érvényesülnek és az ehető vadnövények gyűjtéséhez ideális helyzet alakul ki.

 

3. Kora reggeli órák: Az étkezési céllal gyűjtött ehető vadnövényeket – szembeállítva a
főzet és forrázat céljából gyűjtöttel - nem a legmagasabb hatóanyagtartalom szerint választott időszakban gyűjtjük, hiszen az élvezeti érték (ilyen jellegű felhasználás mellett) fontosabb, mint a növényben meglévő illóolaj, szaponin, cseranyag stb. mennyisége, nem mellesleg nyers fogyasztáskor a mellékhatások (pl. csersav esetén a hányás) fokozottan jelentkezhetnek. 

Jó példa lehet erre (kertészek tudják), hogy az uborkát a meleg nyári napokon a kora reggeli órákban szedjük, mert az UV ellen termelt hatóanyag miatt délre megkeseredik a hús a héj alatt, és ez a keserűanyag (cucurbitacin) nagy mennyiségben már mérgezővé is válhat.

 

4. Fenti kérdésben fontos tudni, hogy a növények a másodlagos anyagcseretermékeiket, vagyis a számukra felesleges, vagy káros anyagcsere és bomlástermékeiket (pl. alkaloidok) sejt vakuólumokban, sejt közötti térben, meghatározott növényi részben, elhalt kéregben tárolják, esetleg az UV sugárzás elleni védekezés (pl. keserűanyagok felszaporodása a tűző napon), vagy kártevők riasztása céljából (pl. illóolajok) saját részre állítják elő és ezek az anyagok adott növényre jellemzően genetikailag kódoltak, fajspecifikusak, kémiailag nagyon sokfélék. Egy-egy hatóanyagcsoporton belül számtalan változatban jönnek létre, valamint egy növény, vagy növényi rész akár tucatnyit is tartalmaz közülük.  Az emberi test számára ezek a változatos hatóanyagok (amennyiben nem mérgezőek) egy-egy új ingert jelentenek, a hozzászokás lehetőségét jelentősen lecsökkentve, kizárva, azonban egy étkezésben csak korlátozott mennyiségben tudjuk befogadni őket. 

 

5. A hajtáscsipegetés a kifejlett növényeket nem károsítja, zöldmetszésnek minősül, fokozott hajtásnövekedést indukál, vagyis, ha lecsípek egyet, akkor ott egy hét leforgása alatt három, vagy több hajtás fog fejlődni, így egy jó gyűjtőhelyre rendszeresen visszajárhatunk. Fiatal növény esetén - különösen fenyőfajoknál – a vezérágakat, amik a hosszanti növekedést biztosítják ne tépjük le, viszont félbevághatjuk pl. fenyőhajtások gyűjtése esetén, hiszen a kertészetekben metszik őket a dúsabban elágazó ágrendszer kifejlesztése céljából.

 

6. Rendszeres kaszálással elérhetjük a friss és fogyasztható növényi részek megújulását. 
A szaporulatra úgy lehet közben figyelni, hogy foltokat hagyunk, melyeken belül lehetséges a virágzás és termés, illetve mag érlelése. Természetesen választhatjuk a jóval több munkával járó magvetést és palántanevelést is.

 

7. Az ehető vadnövény fogyasztás szezonális jellegű. Tavasszal, mikor a növekedés beindul sokkal több a lehetőség a hajtások, levelek gyűjtésére, majd a kánikula beköszöntével inkább a virágok, később a termések kerülnek előtérbe. 

 

8. Kerttulajdonosoknak jó lehetőség a vetőmag beszerzése és a kívánt ehető vadnövény elszaporítása a kertben. Minden vadvirág magja beszerezhető webáruházakban leadott rendelés keretében is.

 

9. A természetes vegetációban több szintben élő növényi életközösségek szerepet kaphatnak abban, hogy könnyen fedezhessük a szervezetünk ritka ásványi anyag szükségletét az ehető vadnövényekből, hiszen a nagy fák mélyre nyúló gyökerei fel tudják venni az altalajból, alapkőzetből a ritka elemeket (bór, germánium, mangán, kobalt stb.) és leveleiket elhullajtva jut a talaj felső rétegeiből táplálkozó kisebb méretű növényfajok leveleibe is.

 

10. Az ehető virágok gyűjtésének szabályai: Ne szedjük őket a déli, napos órákban, mert keserű anyagokat halmoznak fel, ne gyűjtsük az elnyílt virágokat sem, mert ízükben és hatásukban is elmaradnak a friss példányokhoz képest.

 

Fogyasztással kapcsolatos szabályok

 

1. Időbeli korlátozás: A természet a vegetáció idején, vagyis kora tavasztól késő őszig folyamatosan váltogatja számunkra az elérhető vadnövény fajokat.  Még ha nem is mérgező egy növény a hónapokon át történő fogyasztása során felhalmozódhatnak, egyoldalúvá válhatnak a benne lévő hatóanyagok, ami károsíthatja a belső szerveinket (máj, vese) és sivárabbá válhat a bélflóránk. Ezért - követve a természet bölcsességét - folyamatosan váltogassuk a vadnövény alapanyagokat az étrendünkben. A növények leírásánál sok esetben megjelöl a tananyag egy maximális fogyasztási intervallumot, illetve előfordul, hogy az időbeli korlátozást a növény valamelyik életciklusához kell kötni, pl. virágzás előtt.

 

2. Mennyiségi korlátozás: vannak növények, amik hatóanyagtartalmuk összetételétől függően nagyobb mennyiségben sem okoznak panaszt, míg vannak, amik -egyéni érzékenység is számíthat- túlzott mennyiségben fogyasztva könnyen hányással, hasmenéssel, vagy egyéb tünetekkel járhatnak. Így egye fajoknál szükséges lehet egy javaslat arra, hogy egy napon, egy étkezésen belül milyen mennyiséget tanácsos megenni. Általánosságban első alkalommal tegyünk próbát egy kis mennyiséggel, és - a szinergista hatás előnyeit felhasználva - keverjük őket egymással legalább két-három már korábban kipróbált faj bevonásával.

 

3. Szoktatás: mivel a civilizált ember táplálkozása többnyire ingerszegény és az egyéni érzékenység sem kiszámítható, ezért egy-egy új növény bevezetésekor első alkalommal csak nagyon kis mennyiséget szabad elfogyasztani, hogy a váratlan reakciók kibontakozhassanak.

 

4. Bélbaktériumok változása és változatossága: A növényfajok genetikai tartalma minden esetben más, ez a különböző genetikai tartalom más anyagcseretermékeket, kémiailag többé-kevésbé eltérő hatóanyagok, glikozidok, poliszacharidok, cseranyagok, szerves savak stb. előállítását jelenti, ami más baktériumfajokat hív életre, illetve támogat a bélflóránkban, azonban a bél mikrobiomjának átállásához szükségünk van 2-4 napra. A nemzetközi tapasztalatok és beállított kísérletek alapján levont következtetésekből kiderül (PMID, 
Dr Paudel Klára), hogy minimum heti 30-50 féle növényfaj rostjainak fogyasztása képes az immunrendszert - a belek működési mechanizmusainak alapján - megfelelően működtetni és minél több növényfaj és annak emészthetetlen poliszacharidjai kerülnek prebiotikumként a vastagbélbe, annál ellenállóbbakká, egészségesebbekké, hangulatban is stabilabbakká fogunk válni. Az ehető vadnövények, gyomnövények, gyógynövények, a körülöttünk élő dísznövényeink és a behurcolt, invazív növények fajválasztéka 2-300 körül mozog, amiben nincsenek benne a vadon termő gombáink.

A talajbaktériumok a gyomirtózás és művelés, a talaj állandó szellőztetése nélkül nagymértékű változatossággal kerülnek fel a növények felszínére, freccsennek fel az esőcseppekkel és élnek mikrobiológiai közösségben a természetes környezetben, a leveleknek és virágoknak rendszeres látogatói a hangyák, csigák, levéltetvek, beporzók, melyek szintén sajátos flórát hordoznak a testfelszínükön és jelentenek a számunkra probiotikus hatású, mikrobiom bővítési lehetőségeket. 

Tehát a növényi hatóanyagok, probiotikumok és prebiotikumok egy egymást támogató hármas rendszerben védik az egészségünket, hatnak a belekre, azok egészségére és a X. agyidegen át a szervezet teljes egészére, vagyis az idegrendszerre, hormonális és immunrendszerre egyaránt.

 

 

5. Nem javasolt a fajok jelentős részének fogyasztása: 12 éves kor alatt, krónikus betegség, lábadozás időszakában lévők, allergiások, immunbetegséggel rendelkezők, idős személyek és áldott állapotban lévő, vagy szoptató édesanyák esetében. Gyógyszert rendszeresen használó krónikus betegek esetén szükséges a kezelőorvossal való konzultáció az ehető vadnövény fogyasztás bevezetését megelőzően, mert a növényi hatóanyagok befolyásolhatják a gyógyszerek felszívódásának sebességét, a májenzimek gyógyszer lebontási sebességét és így a gyógyszerek hatása kiszámíthatatlanná válhat, ezért a fentiek KONTRAINDIKÁCIÓT jelentenek.

 

6. Van a felsorolt növények között több, ami az OGYÉI Tudományos Tanácsadó Testülete által élelmiszerekben, étrendkiegészítőkben alkalmazásra nem javasolt, azonban a népi gyógymódok mégis megemlítik, vagy létezik ilyen jellegű felhasználás a gyakorlatban 
(pl. galajfajok, orvosi és erdei angyalgyökér, pettyegetett tüdőfű, kerti borágó, salátaboglárka, közönséges dió levele és burkai, madársóska fajok, indás pimpó). A tiltás háttere egyes esetekben besorolási probléma, vagy használati adathiány miatt áll fenn, és esetenként az adott növény a környező országok többségében a pozitív listán foglal helyet. A tiltólistás növények leírásukban meg vannak jelölve és fokozott óvatossággal (megjelölt fejlődési fázisban), csak nagyon kis mennyiségben, más növényekkel keverve és saját felelősségre alkalmazhatók. A veszélyeztetett csoportok esetén a használatuk kifejezetten tilos.

A gyógynövények hatóanyagtartalmát sok termőhelyen magasabbnak találták hazánkban, mint a csapadékosabb és kisebb ásványi anyagtartalommal rendelkező talajú országokban, ami indokolhatja a szabályozás különbségeit.

.

Az ehető vad- és gyógynövények fogyasztásának előnyei

 

1. A nem mérgező fajok levelei, hajtásai, vagy egyéb növényi részek megszámolhatatlanul sokféle gyógyhatású vegyületet tartalmaznak egy-egy hatóanyagcsoporton belül is, ami elkerülhetővé teszi a hozzászokást és a felhalmozódást a szervezetben. Ez a sokféle hatóanyag egymást támogatja (szinergista hatás) működés, hatáskifejtés közben.
2. A természet az évszakok előrehaladtával váltogatja a fajokat, ami az első pontban leírtakhoz nagyban hozzájárul.
3. A sokféle elfogyasztott növény, vízoldható növényi szénhidrát prebiotikumként hatva képes lehet visszaépíteni, újra strukturálni a bélflóránkat, a bélfal nyálkatartalmát és egyéb hiányosságait, megszüntetheti a lyukas bél szindrómát, ami pozitívan hat vissza az immunműködésre, az idegrendszerre, vagyis várhatóan javul a szellemi teljesítőképesség, a depressziós jellegű tünetek, az ingerület átvivő anyagok termelésének intenzitása, a hormonműködés, a fizikai teljesítőképesség, stb.
4. A vadnövények fogyasztása képes beszabályozni az étvágyunkat, amivel mesterséges anyagok nélkül elindulhat a fogyás, szükség esetén hízás. Megszűnhetnek a falási rohamok, könnyebb elviselni a rövidebb böjtöket (jólesik böjtölni).
5. A gyűjtögetés és az ahhoz szükséges növényismeret visszavezet minket a természethez, újra lehetőséget kapva a kapcsolódáshoz. Így test-lélek-szellem szinteken is visszaállítódik az elvesztett egyensúly.
6. Hozzájárulhat a nehézfém kivezetéséhez a lehető legtermészetesebb módon, mert a megfelelő helyen gyűjtött „tiszta” növény ásványianyagtartalma elég magas, aminek a segítségével az anyagcsere során a szervezet el tudja távolítani a megfelelő elemre cserélve a beépített nehézfémet - az emiatt működésképtelenné vált enzimjéből, hormonjából -, hiszen ezeknek a vegyületeknek központi atomja leggyakrabban egy ásványi anyag -, ami az ioncsere után újra működésbe léphet. 

Következő lépésben a vadnövény hatóanyagai (pl. csersav, rostanyagok) vízoldhatatlan kelátokat, komplexeket képeznek a kiürülő nehézfémmel (ami nagyon fontos, hiszen ennek elmaradása során a vékonybél alsóbb szakaszainak felszívó felületein visszakerülnének a vérkeringésbe) és kiviszik őket a széklettel az emberi szervezetből. (Dr. Csomai Zita: Nehézfémkivezetés a gyakorlatban) 

 

Az ehető vad- és gyógynövények fogyasztásának esetleges hátrányai

 

1. Az ehető és mérges gombákhoz hasonlóan vannak erősen mérgező növényfajok, melyek ismerete elengedhetetlen a gyűjtögetéshez. Tehát felkészültség szükséges!

1. Terápia vezetéséhez kevés a tapasztalat, a konzervatív orvoslás nem fogadja el, mert nehéz a megfelelő kísérletekkel (kontrollált kettős vak vizsgálat) igazolni a hatást.
2. A növények hatóanyagtartalmát, összetételét minden környezeti és éghajlati tényező befolyásolhatja (napfényes órák száma, talaj típusa és tápanyagtartalma, átlaghőmérséklet, a növény fejlődési fázisa, napszak, csapadék mennyisége stb.).
3. Az egyéni érzékenység, a szoktatás nagy odafigyelést, az önmonitorozás képességét igényli, illetve veti fel, ami egyes személyeknek nehézséget okozhat.
4. Amennyiben a 4. pont nem kap elegendő figyelmet a gyógyszerekhez hasonló mellékhatások jelentkezhetnek. Pl. túlzott csersav bevitel hányást okoz, ha túl hosszan adagoljuk májkárosodás lehet a következménye. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztóknak is alapvető fitoterápiás ismeretanyaggal kell rendelkezniük a növényismeret mellett.
5. Kezdetben emésztési panaszok jelentkezhetnek, mint pl. puffadás, hasmenés. Ezt kis adagokkal (az emésztőrendszernek és bélflórának időt adva) tudjuk kompenzálni. 
   Ha valamelyik növény 2-3 alkalom után is panaszt okoz, akkor azt mellőzzük és majd később, ha a mikrobiom átstrukturálódott, visszatérhetünk hozzá.
6. Azon növények esetén, amelyekben kis mennyiségben felbukkan olyan hatóanyag, ami hosszabb távon, vagy nagyobb mennyiségben károsodást okozhat (pl. cianogén glikozidok,  iridoid glikozidok, tujon, pirrolizidin alkaloidok az érdeslevelűek családjában), azokat kis mennyiségben használjuk fel és nem használjuk folyamatosan. Ezek a figyelmeztetések az egyes növényeknél szerepelnek, így könnyedén kihagyhatóak a tisztító/regeneráló étrendünkből.
7. Elszakadva a természetes környezettől, a mesterséges környezet viszonylagos sterilitása mellett élve előfordulhat enyhe lefolyású emésztőrendszeri fertőzés (vírus, baktérium) ilyen étkezés mellett. Mivel a vadontermők között mozgó állatok ürüléke, nyála, szőre beszennyezheti a növényeket, amit mosással csak részlegesen lehet eltávolítani, az immunrendszerünk pedig visszafejlődött, legyengült, rosszul reagál. Lábadozó betegek, gyermekek, idősek, várandósok - amennyiben ez nem volt korábban az életük része - csak megfelelő hőkezelés után fogyasszák a felsorolt növényeket. (Megjegyzem, hogy az üvegházba, kiskertbe is beszöknek a kisrágcsálók, de azokhoz valószínűleg hozzá vagyunk már szokva.) Nekem volt enyhe torokfájás, ízlelőbimbó gyulladás, kb. 12 órás lefolyású gyomortáji diszkomfortérzet, átmeneti étvágytalansággal, a nyers fehér libatop fogyasztása után hasmenés, kis puffadás a vadnövények fogyasztásával kapcsolatban a kezdeti időszakban, melyek maguktól rendeződtek.
8. A civilizált ember táplálkozási hibái miatt akár már 20 éves korra különböző fokú elzsírosodás jelenik meg a máj szöveteiben (az UH felvételen fénylik a máj, de ez nem kap odafigyelést, hiszen nem tér el az átlagtól, az elfogadott határokon belül van). Ilyen jellegű táplálkozás esetén hatalmas, a szervezet számára eddig ismeretlen hatóanyagdömpinget kap a kiválasztószervünk, mely egyszerre tisztítja, rendezi át a szöveti struktúráját és emellett még meg is terhelheti. Amennyiben feszülést érzünk a májunk tájékán csökkentsük az ehető vadnövény bevitelét vagy tartsunk szünetet és végeztessünk májfunkció, illetve UH vizsgálatot a máj állapotának felmérése céljából. Ennek a szervnek a tisztulása az epesavakon keresztül a leghatékonyabb, azonban a méreganyagok a vékonybélből képesek visszaszívódni, egy lassú, hosszantartó folyamatként kell tekinteni rá (24 hónap) és a fokozott rostbevitelen túl szakember tanácsát kérni.  Ez a pont fokozottan igaz abban az esetben, ha már kialakult májbetegség van a szervezetben. Fontos információ a jó minőségű olajok, zsírok fogyasztása a zöld növényi részek mellé, mert ha az epesavak nem tudnak megfelelően ürülni az olajok ingerlésének hiányában, epekő alakulhat ki.

 

Ne feledjük, hogy a gyűjtögetéssel csak kiegészítjük a táplálékainkat.

Az ehető vadnövények aránya - tapasztalatom szerint - 5-40% mennyiség legyen az egyéb, eddig megszokott ételekkel összevetve, ami a vadontermő gombákkal is kibővítve 60-70%-ig fokozható. Így is előfordulhat, hogy csömört érzünk, napokig nem esik jól egy falat sem belőlük. Tavaszi tisztítókúra idején érdemes a legnagyobb arányt alkalmazni.

Amint szokásunkká vált ez a fajta táplálkozás, sóvárogni fogunk utána, ha valami okból kivitelezhetetlenné válik átmenetileg az alapanyagok beszerzése.

 

Az eddigiekben ismertetettek alapján belátható, hogy az ehető vadnövények fogyasztása a fajok biztos felismerését, a fogyasztással, gyűjtéssel kapcsolatos szabályok betartását, valamint a hátrányok és veszélyek gondos mérlegelését követően, mosás és tisztítás után saját felelősségre lehetséges.

A következő anyagok és információk kizárólag oktatási és tájékoztatási célokat szolgálnak. Terápia vezetésére nem alkalmasak. Mára sokan megtapasztaltuk, hogy az ehető vadnövényeket kisebb mennyiségben, heti 3-7 alkalommal bevonva a táplálkozásba fokozzák az immunműködést, használatuk „mellékhatásaként” közelebb kerülünk ahhoz a kényes és folyton változó egyensúlyi állapothoz, melyet egészségnek nevezünk.

Mivel a növényeknél felsorolt gyógyhatások is csupán informatív jellegűek, mindig kérje ki háziorvosa vagy más szakképzett egészségügyi szakember tanácsát valamely egészségügyi állapotra, vagy az egészségére vonatkozó bármely kérdésével kapcsolatban a tananyag minden olvasója, vagy felhasználója, mielőtt különleges étrendbe kezd és erre biztassa klienseit, vagy hozzátartozóit is.